Szerelemchat
Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.
Kezdőoldal
Chat
Szerelmes versek
Szerelmes SMS
Gondoltaok a szerelmről
Háttérképek
Vicces idézetek
Történet a szerelemről





"L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends "
Guillaume Apollinaire

"Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."



Tudnunk kell, mire vagyunk képesek. Többek vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden." (Pascal)


"Feleséget keres komoly szándékú moly. Szekrény van."
(Romhányi J.)




"Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akitll függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán igen."
(Ingrid Sjöstrand)




"A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ." (Weöres S.)




"A boldogság csak egy- egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc. A többi csak a rá való emlékezés." (Dallos Sándor)


"Szerelem... Kézenfogni egy életet és azt mondani neki: Gyere!" (Dallos S.)




"Ha hiszel magadban, minden valósággá válik."




"Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent." (Weöres S.)




"Ifjabb voltam s tán jobb lehettem
Találkozásunk idején.
Anyegin, szívemből szerettem,
S szívében mit találtam én?
S válasz mi volt? Szigorúsága.
Egy halk leány szerelme, vágya
Nem is volt újság, ugye nem?
Ma is meghül még- istenem!-
Vérem feddő, hideg szavától
S szemétől...
(Puskin: Anyegin- részlet)



"...Követni mindenűtt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes- bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!"
(Puskin: Anyegin- Anyegin levele Tatjanahoz- részlet)




"A jó barát lelkem fele." (Horatius)




"Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül még a tetejébe,
és az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott,
végül hát megírta e testamentumot:
-A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letellt, és férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvesszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyűvet.
Lányom, ki szégyent szégyenre tetézett,
s lezabipetézett,
kinnt éljen eztán
a szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom.- Megérdemli nagyon:
rá a vadonat új, szép csőbútort hagyom."
(Romhányi J.)




"...Rád adjam ruhául a tájat,
és a bíbor nagy hegyeket,
El kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam,
csiga fel, csiga le, ez az út,
és én adok néked majd három
szívet, falevél alakút.

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha te élnél
helyettem egy életen át."
(Gyurkovics Tibor: Hajnal- részlet)




"Tudod mi a bánat?

Várni valakit, ki nem jön többé vissza,
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,
Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Szavakat őrízni, mik lelkedre hullanak,
Remegő ajakkal idézni a múltat.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,
Mással látni őt és utánna fordulni.
Kacagni boldogan hazúg lemondással,
Hazamenni sírva, könnyes zokogással,
Otthon átsírni hosszú éjszakát,
S imátkozni, hogy ő sose tudja meg:
Mi is az a bánat."
(H. Heine)




"Az eget és a földet híd köti össze, a neve szivárvány.
A túloldalán hatalmas, messzi világ rejtőzik, dús zöld fűvel borított rétekkel és völgyekkel.
Amikor egy kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül."
(ismeretlen szerző)




"Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.

Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók
Az embereknek."
(Juhász Gyula: Gyöngyök)




" Te légy az őrzőm, Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.

Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod." (egolion- ismeretlen)




" Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?
(Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?)



A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
(Gabriel García Márquez )




Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
(Gabriel García Márquez)




Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
(Gabriel García Márquez)




Péter folyton utánam ered,
akár a zápor,
hazáig kísér.
Ott mégis lesütött szemmel
rugdalja a kavicsot,
mintha félne bármit egy szuszra kimondani.
De nekem nagyon tetszik a zavara, csendessége,
s bár csuda nagyokat
(vagy "csuka" nagyokat) hallgat,
torkomban dobog
lüktető szíve.
Persze, nem szólok neki
semmiről,
küszködjön még csak egy kicsit
magával s velem,
mielőtt leteszi a táskáját,
és megfogja a kezem...
(Szűcs Imre: Mari meséli)





"Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon."
(Weöres S.: Örök pillanat)




"...A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott s arcát, a kedveset
tükröztem mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.
Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom:
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.
Én tükre vagyok minden mosolynak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak, virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre."
(Mécs László: A gyermek játszani akart-részlet)





"Ha a nők nem léteznének, a világban a pénznek nem lenne értelme."
(Aristoteles Onassis)




"Légy önmagad. Mindenki más már foglalt."
(Gilbert Perreira)




"Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
A himnuszt zeng az ég hajnalán.
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni:
KI MINDIG MOSOLYOG"
(ismeretlen szerző)



"Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret --
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...

Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...

Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam trubadur...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szüzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem."

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány íly darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!!..."

Ady Endre: Finita...







"Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön."
(Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről)




"Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor.
Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld,
hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni."
(Virgil Thomson)




"A beszéd - utazás, amelynek célja van, ezért az utat fel kell térképezni. Aki úgy kezdi, hogy nem tart sehová, általában oda is jut."
(Dale Carnegie)




Honlapkészítés, webáruház készítés - www.shp.hu